Baka István Prédikátor-éneke: a csend és reménytelenség költészete
Kultúra··Forrás:Kárpátalja.ma
Írta: Szerkesztőség
Két lélegzet között a csend
Baka István Prédikátor-énekében az ember és Isten között húzódó láthatatlan tér jelenik meg, ahol „két lélegzetvételedközött a csend vagyunk, Uram!”. Ez a mélyen filozofikus költemény az Istennel való kapcsolat kihívásait és az emberi sors kettősségét tárja a szemünk elé.
A meggyötört világ образа
A versben "a meggyötört arcú vizek" és "kiürült egektükrei" az emberiség fájdalmait és az elhagyatottság érzetét jelenítik meg, melyek arra kérnek, hogy „óvó tekinteted helyett” ne közöny kísérje őket.
A remény és nyelv fájdalma
Az emberi lény „félig béna nyelvként”, aki „sajogva forgunk az éj szájüregében”, még motyog, de már „túl minden reményen”. Ez a sorokban megjelenő képsorok erőteljesen érzékeltetik a kommunikáció és megértés nehézségeit a reményvesztett korunkban.
Szavak és tárgyak közönybe dermesztve
A vers különösen hatásos képpel zárul: „Tárgyakká hűlnek a szavak és tömlöcfalakká a tárgyak”. Ez a metafora a csendes közöny és az elszigeteltség állapotát mutatja be, amelyben az emberi szavak és tárgyak is elveszítik eredeti jelentésüket, miközben „szétszór közönyöd alatt bennünket s elfelejt e század”.
Baka István költészete kivételes érzékenységgel ragadja meg a létezés súlyát és az isteni kegyelem utáni vágyódást.
Forrás: Kárpátalja.ma
