Háború és környezeti szennyezés: így pusztul a talaj, a vízkészlet és az élővilág │KISZó-interjú

Dr. Kolozsvári István hidrobiológus Ukrajna sérülékeny jövőjéről.

– A háború környezeti hatásai kapcsán mi az, amiről kevesebbet beszélünk, pedig fontos?

– Fontos megjegyezni, hogy a környezetet nem lehet „darabokra szedve” értelmezni. Az iskolában külön tanuljuk a biológiát, a kémiát, a fizikát, ezért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek külön világok. A valóságban azonban minden mindennel összefügg. Az élet kémiai reakciókon és fizikai törvényszerűségeken alapul, ugyanígy a környezeti folyamatokat is csak komplex rendszerként lehet megérteni.

Ha valahol eltűnik egy faj, megsérül egy élőhely, azt könnyen helyi problémának tekintjük. Csakhogy ennek közvetett hatásai jóval messzebbre is elérhetnek.

Ha valahol eltűnik egy faj, megsérül egy élőhely, azt könnyen helyi problémának tekintjük. Csakhogy ennek közvetett hatásai jóval messzebbre is elérhetnek.

A háború környezeti következményei is ilyenek: van, ami közvetlenül a front mentén jelentkezik, és van, ami később, távolabb, más régiókban válik érzékelhetővé.

A keleti és délkeleti ukrajnai régiókban – Herszon, Doneck, Harkiv, Zaporizzsja térségében – 2022 óta tartósan zajlanak a harcok. Ezekben a megyékben komoly ipari övezetekről beszélünk, bányászattal, kohászattal, vegyiparral, nagyvárosokkal, ipari hulladéklerakókkal, szennyvízderítőkkel, meddőhányókkal. Békében is komoly környezeti kockázatot jelentettek, csakhogy akkor még valamilyen szinten karban tartották őket. Háborús körülmények között viszont sok helyen ez ellehetetlenül. Ehhez jön hozzá maga a hadviselés: a tüzérség, a robbanások, a nehézgépek taposása, az épített környezet pusztulása. A háború lényegében széthúzza és felerősíti a már korábban is létező környezeti terhelést. Annak ellenére, hogy ökológiai szempontból nem beszélhettünk ezekről a régiókról idilli, természetközeli tájakként már a háború kitörése előtti időkben sem, becslések szerint az itt létesített természetvédelmi területeken már legalább 1,2 millió hektárt érintettek a harcok. Legsúlyosabban a Fekete-tengeri Bioszféra Rezervátum, az Aszkanyija Nova Bioszféra Rezervátum, a Szvjati Hori Nemzeti Park, a Dzsrilhacs Nemzeti Park különböző részeit.

Háborús körülmények között nem a természetvédelem kerül az első helyre, viszont a szakemberek aggasztó adatokat közölnek a védett árvalányhajas területek pusztulásáról, a törpe nőszirom, a sztyeppei görény, a fekete-tengeri delfinfajok tömeges pusztulásáról és sok egyéb fajról is.

A létbizonytalanságban élő emberek számára ezek a kiragadott példák távoli, lényegtelen kérdések, viszont az ökológiai rendszerek kapcsoltsága okán közvetett hatásaikkal számolnunk kell majd, akkor is, ha most mindez nem érdekel senkit.

A létbizonytalanságban élő emberek számára ezek a kiragadott példák távoli, lényegtelen kérdések, viszont az ökológiai rendszerek kapcsoltsága okán közvetett hatásaikkal számolnunk kell majd, akkor is, ha most mindez nem érdekel senkit.

– Térjünk ki a talajra. Miért ennyire súlyos kérdés ez Ukrajnában?

– Azért, mert Ukrajna egyik legnagyobb természeti és gazdasági értéke a csernozjom, vagyis a fekete föld. Ez nem véletlenül alakult ki ott: a kelet-európai síkság geológiai és éghajlati adottságai kedveztek neki. A löszös alapkőzet, a félszáraz, mérsékelten kontinentális éghajlat, valamint a szerves anyagok lassú lebomlása együtt tette lehetővé, hogy rendkívül termékeny talaj jöjjön létre. A csernozjomnak azonban van egy sérülékeny oldala is. A jó termőképességét részben annak a finom mikroszerkezetnek köszönheti, amely biztosítja a megfelelő átlevegőzést és vízgazdálkodást. Ezt a szerkezetet a taposás roncsolja. A mezőgazdasági gépek is károsítják valamennyire, de a háborúban mozgó nehéz haditechnika összehasonlíthatatlanul nagyobb nyomást gyakorol rá. A tankok, lánctalpas járművek, nehéz gépek szó szerint összetömörítik a talajt, a robbanások, a lövészárok és bunkerrendszerek pedig foltokban teszik tönkre a mikrostruktúráját.

– Felmerül a kérdés: elveszítheti-e Ukrajna ezt az előnyét, a fekete földet?

– Teljesen nem, hiszen hatalmas kiterjedésű területekről van szó. Nem arról beszélünk, hogy a csernozjom eltűnik Ukrajnából. De azok a területek, amelyeken áthalad a front, súlyosan sérülnek. A talajképződés emberi léptékkel mérve rendkívül lassú folyamat. Bizonyos károk enyhíthetők, de ez költséges, hosszadalmas, és nem minden esetben ad teljes helyreállítást. Szakértői becslések szerint a környezeti veszteség nagyságrendje már most is megközelíti a 100 milliárd dollárt. A környezeti károk, ez a veszteség kevésbé látványos, mint a lerombolt épületek, de legalább annyira meghatározza majd Ukrajna jövőjét.

– Csak fizikai kárról beszélhetünk, vagy kémiai szennyezésről is?

– Messze nem csak fizikai károkról van szó. A robbanások és a haditechnika különféle vegyületeket juttatnak a környezetbe: nehézfémeket, nitrogén-oxidokat, kénvegyületeket, szénhidrogén származékot és egyéb toxikus anyagokat. Ezek bekerülhetnek a talajba, onnan a csapadékvízzel mélyebb rétegekbe, végső soron akár a talaj-, majd a rétegvízbe is. A szennyező anyagok a növényeken, majd az állatokon keresztül az emberi szervezetbe is eljuthatnak.

A károsodás ráadásul nem áll meg a talaj kémiai összetételénél: sérülhetnek azok a finom ökológiai kapcsolatok is – például a növények és a velük mikorrhiza kapcsolatban álló gombák együttélése –, amelyek a talajflóra és fauna egészséges működéséhez kellenek.

A károsodás ráadásul nem áll meg a talaj kémiai összetételénél: sérülhetnek azok a finom ökológiai kapcsolatok is – például a növények és a velük mikorrhiza kapcsolatban álló gombák együttélése –, amelyek a talajflóra és fauna egészséges működéséhez kellenek.

Ha ezek megbomlanak, a növényállomány gyengül, ellenálló képessége csökken, a sérült területeken pedig gyakran az idegenhonos özönfajok jelennek meg elsőként.

– Mennyire érhetnek el ezek a hatások Kárpátaljára?

– Közvetlenül nem minden. A kelet-európai síkság és a Kárpát-medence geológiailag némileg elkülönül egymástól, ezért például a felszín alatti vízrétegek között nincs olyan erős, közvetlen kapcsolat, amely miatt a front menti talajvízszennyezés egyszerűen „átáramlana” Kárpátaljára. Más utak azonban léteznek. A nagy folyók és vízrendszerek révén a szennyezések távolra juthatnak. Elég a Dnyeperen létesült Kahovkai-gát katasztrófájára gondolni, amely hatalmas területeket öntött el, és rengeteg szennyező anyagot terített szét, majd sodort a Fekete-tenger felé. A légköri folyamatok szintén fontosak: erdőtüzek, ipari tüzek vagy radioaktív területeken fellobbanó égések esetén a füsttel és porral veszélyes anyagok kerülnek a légkörbe, és a széljárás ezeket távolabbi vidékekre is elszállítja, akár Kárpátalja irányába is.

– Kárpátalja számára akkor inkább a közvetett következmények a meghatározók?

– Jelenleg igen. Az ország más részeiből ipari vállalatok települnek át a térségbe, új gyártókapacitások jelennek meg, és ezek mind környezeti terheléssel járnak.

A gond ott kezdődik, ha a termelést telepítik át, de az ahhoz szükséges környezetvédelmi infrastruktúra – hulladékgazdálkodás, szennyvízkezelés, ellenőrzés – nem épül ki ugyanolyan ütemben. Ennek hosszú távú következményei lehetnek. Ugyanez igaz a nagy léptékű energetikai beruházásokra: a szélerőművek és más létesítmények nemcsak a tájat alakítják át, hanem utak, erdő kivágások, élőhely-fragmentáció és élővilágra gyakorolt hatások révén is terhelik a környezetet. Arról nem is beszélve, hogy a berendezéseknek van életciklusa, amortizációja, a leszerelésük pedig jelentős ipari hulladékot termel. Emellett a szélerőművek hatnak a madarakra és denevérekre is, nemcsak az ütközések miatt, hanem a légnyomásváltozásból eredő úgynevezett barotraumás hatások következtében is.

Kárpátalja egyik legnagyobb értéke ma éppen az, hogy viszonylag kevéssé iparosított, nagy biodiverzitású, sok helyen még természetközeli állapotú térség.

Kárpátalja egyik legnagyobb értéke ma éppen az, hogy viszonylag kevéssé iparosított, nagy biodiverzitású, sok helyen még természetközeli állapotú térség.

És ha a vidék a turizmusra, a természetközeli arculatára, a táji értékeire is építeni szeretne, akkor ezt nehéz összeegyeztetni a nagyléptékű ipari-energetikai „tájátalakítással”. Sajnos ezekre az országos léptékű folyamatokra egy átlagembernek Kárpátalján kevés közvetlen ráhatása van. A problémák felvetése sokakban szorongást, rossz érzést kelthet, ami nem célunk. Azért kell ismernünk a világban zajló folyamatokat és azok hatásainak következményeit, hogy közvetlen környezetünk természetességét, társadalmi és ökológiai élhetőségét megvigyázhassuk, ami nálunk még jól működik, azt értékeljük.

Ez is érdekelheti:

Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.