Kányádi Sándor versében elevenedik meg a múlt és a jelen találkozása

Egy pillanatban feltáruló idő

Kányádi Sándor „Déli árnyék” című verse egy egyszerű délutáni jelenetet fest le, az árnyékon keresztül megjelenítve a múltat és a jelent. A költő megszólaltatja a gyermekkor emlékeit, amelyek áttetszőek, törékenyek, mégis elevenek és hatnak a jelenre.

Az árnyék és az önmagunk

Az árnyék „törpe” alakja finoman utal a múló időre és önmagunk egy apró, áttetsző részletére, amely azonban életünk fontos elemét őrzi. A nap deleje fölött állva, verejtékező homlokkal tekint vissza az időn, amit már nem tud megállítani.

Az idő molekulái és emlékezés

A versben az idő már nem csak fogalom, hanem tapintható valóság: a pillanat molekulái, amelyek eddig előttünk jártak, most múltunkká válnak, felgyülemlenek sötét, vékonyodó bárrá, amely már inkább hasonlít a Don Quijote hősies, mégis hiábavaló küzdelmére, mint a saját árnyékunkra.

Kányádi Sándor lírája érzékletesen ábrázolja az idő és emlékezés különös viszonyát, ahol a múlt és a jelen szorosan összefonódik, és ahol az árnyék nem csupán egy jelenség, hanem az önazonosság, emlék és elmúlás jelképe.

---

Forrás: Kárpátalja.ma