KISZó-aktuál: Munkaerőhiány miatt az 50 év felettiekre támaszkodnának

Ukrajnában a háború, az elvándorlás, a mozgósítás és a gazdaság átrendeződése olyan munkaerőhiányt idézett elő, amelyet a vállalkozások, az intézmények és a közszféra egyaránt éreznek. Ebben a helyzetben került előtérbe az 50 év feletti korosztály, amelyre a kormány új programja, A tapasztalat számít is építene. De vajon valóban tartalékot jelenthetnek-e az idősebb munkavállalók a mai munkaerőpiacon? Elég-e a sokéves szakmai múlt, vagy ugyanilyen fontos a szellemi frissesség, a tanulási hajlandóság és az alkalmazkodóképesség?

Vasas Ibolya, a Nagyberegi Dobrai Péter Középiskola pedagógusa nemrég töltötte hatvanadik életévét, s 42 év munkaviszony után még mindig a pályán van, mert szereti a munkáját, a gyermekek oktatását, nevelését. Elmondta, éltünk már át hasonló problémát a rendszerváltás után (1992-1995), amikor több kollégája is külföldre költözött, s akik itthon maradtak, nagyobb teherrel, óraszámmal teljesítettek, sokszor fél éves fizetéslemaradással dolgoztak.

– Most mit gondol az 50 év felettiek munkaerőpiacra való bevonásáról?

– Sok mindentől függ, elsősorban személyfüggő. Vannak, akik már nem vállalnának munkát közel a nyugdíjhoz, és az sem mindegy, hogy milyen munkáról van szó, a fizetésről nem beszélve. Pár éve az a tendencia, hogy az idősebb korosztály a külföldön élő gyermekéhez költözik, persze vannak kivételek, közöttük én is, akik maradnak, addig dolgoznak, amíg bírnak, vagy szükség van rájuk.

– Ön szerint jó ötlet ez a program a kormány részéről?

– Igen. Az az idősebb korosztály, aki itthon marad, munkát vállal, mert meg kell élni valamiből. A fiatalok pedig, legyünk őszinték, kevés pénzért nem maradnak itthon semmiféle munkára. A húszas, harmincas évükben járók, legyen szó pedagógusról, vagy más szakemberről, külföldön vállalnak munkát, mert ilyen alacsony fizetésért, amit az ukrán állam ad, nem éri meg nekik itthon maradni. Az idősebb korosztály viszont már másként látja ezt, megelégszenek a kevesebb pénzzel is, nincs olyan nagy igényük, mint a fiataloknak. Ami pedig a fizikális terhelést illeti, azt tapasztalom, hogy az én korosztályom, vagy a nálam idősebbek, hála Istennek, bírnak dolgozni, kitartóak. Sokkal odaadóbban és fegyelmezettebben végzik a munkát, mint a fiatalok – tisztelet a kivételnek.

– Ha valami változás történne, ön hajlandó lenne új szakmát kitanulni?

– Amióta az eszem tudom, képzem magam, a mögöttem álló évek alatt megannyi továbbképzésen vettem részt, összesen három diplomát szereztem, s hasznát is veszem azoknak. De nem csak én vagyok ezzel így. Nem egy kollégám, tőlem jóval idősebbek (már nyugdíjasok) még most is képzik magukat, próbálják gyarapítani és továbbadni a megszerzett tapasztalatot úgy a fiatal kollégáknak, mint a tanulóknak. Tehát a leendő vagy nyugdíjas korosztály idős koruk ellenére önszorgalomból továbbképzéseken vesznek részt, amit sok esetben a kiégés megelőzésére is használnak, és nem hagyják az el otthonukat. Nyugdíjas koromban én is itt, Nagyberegen szeretnék élni, s tölteni a jól megérdemelt pihenős éveket. És ide nagyon illik kedvenc költőm, Wass Albert írása: „…mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad.”

Gazda Erzsébet, az Ungvári Járási Oktatási es Nemzetiségi Osztály nyugalmazott osztályvezető-helyettese, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökének oktatási tanácsosa szerint az idősebb pedagógusok alkalmazása alapvetően jó lehetőség, de nem lehet kizárólag életkor alapján dönteni.

– Én azt mondom, hogy aki tehetséges pedagógus, aki szellemileg friss, fitt, és még van ereje, kedve tanítani, az nyugodtan taníthat a nyugdíjkorhatár betöltése után is – fogalmazott. Hozzátette: a pedagógusi pálya különösen nagy szellemi és lelki igénybevétellel jár, ezért mindenkinél egyénileg kell mérlegelni, hogy meddig tudja magas színvonalon ellátni a feladatát.

– Aki nap mint nap öt-hat órát tanít, dolgozatokat írat és javít, magyarázza az anyagot, annak ez komoly megterhelést jelent. Az ember idővel elhasználódik. Van, aki még idősebb korban is teljes erővel képes dolgozni, más viszont érzi, hogy lankad a figyelme, nehezebben koncentrál, vagy már nem bírja úgy a gyerekekkel járó mindennapi terhelést – mondta.

Gazda Erzsébet szerint különösen a magyar nyelv és irodalom tanítása igényel nagy odafigyelést, hiszen nemcsak tantárgyi ismeretekről van szó, hanem az anyanyelv, az identitás és a gondolkodás alapjairól is.

– Az anyanyelvet és a hozzá tartozó irodalmat ismernünk kell. Ez az alapja annak, hogy az ember később véleményt tudjon formálni, eligazodjon a világban, és tovább tudjon lépni más területeken is – hangsúlyozta.

Tapasztalatai szerint sok olyan pedagógus volt, aki idősebb korban is példamutatóan, szívvel-lélekkel végezte a munkáját. Ugyanakkor azt is látta, hogy sokszor éppen azok fáradtak el hamarabb, akik egész pályájukon teljes odaadással dolgoztak.

– Akik igazán jól tanítottak, azok sokszor alig várták, hogy nyugdíjba mehessenek, mert 90–100 százalékban odatették magukat. Aki viszont csak letudta a munkát, az sokszor tovább maradt. Ezért nem az életkor a legfontosabb, hanem az, hogy ki milyen állapotban van, mennyire tud figyelni, mennyire tud még adni a gyerekeknek – fogalmazott.

Saját példájáról szólva elmondta: a nyugdíjkorhatár betöltése után még két évig dolgozott tovább, mert erre felkérték. Úgy érzi, a kor önmagában nem akadályozta a munkavégzésben.

– Engem nem korlátozott a korom. Ma is sokat olvasok, keresztrejtvényt fejtek, igyekszem szellemileg karbantartani magam. Úgy gondolom, amíg az ember érdeklődő, aktív, és van mondanivalója, addig értéket tud adni másoknak – foglalta össze.

Nagy Angéla, a Csongori Gimnázium magyar nyelv- és irodalomtanára szerint ma már elengedhetetlen, hogy az idősebb korosztály is nyitott maradjon a fejlődésre és az új ismeretekre. Úgy véli, a tapasztalat és a folyamatos tanulás együtt jelenthet valódi értéket a munka világában.

– Véleményem szerint ma már nagyon fontos, hogy az 50 év feletti munkavállalók is folyamatosan képezzék magukat és nyitottak maradjanak az új dolgokra. A világ és a munkaerőpiac gyorsan változik, ezért a fejlődés minden korosztály számára elengedhetetlen. Én személy szerint is örülök a továbbképzéseknek, mert mindig lehet valami újat tanulni, új módszereket megismerni, és szívesen veszek át tapasztalatokat másoktól is – fogalmazott.

A pedagógus szerint ugyanakkor az idősebb generáció olyan értékeket képvisel, amelyeket ma sem lehet pótolni. Úgy látja, a különböző korosztályok együttműködése hozhat igazán jó eredményeket.

– Úgy gondolom, az idősebb korosztály nagy előnye a tapasztalat, a türelem és a felelősségtudat. Ez nagyon jól kiegészíti a fiatalabb generáció lendületét, új ötleteit és nagyobb jártasságát az internet világában. Szerintem a legjobb eredmény akkor születik, amikor a tapasztalat és a fiatalos, friss szemlélet együtt tud működni a mindennapokban, és egymással karöltve szolgálják a fejlődést – fejtette ki Nagy Angéla.

Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.