Marconnay Tibor lírája a nyári Balatonról: napfény és vihar a természet játékában
Kultúra··Forrás:Kárpátalja.ma
Írta: Szerkesztőség
A napfény és a természet találkozása
Marconnay Tibor a nyári Balaton táját egy üldözött bíborpalástú hőshöz hasonlítja, aki a fűzöld sásban rejtőzködik. Körülötte a természet élete élénken zajlik: a szunyogok zümmögnek, a vadkacsák suhanása és az oromszegélyek csöndje alkot egy vibráló képet.
A vihar előjátéka
A közelgő zápor megjelenik egy gigászi füstbodorként, amely az égen kavarog, mintha egy hatalmas várégő gerendái rendelnének fáklyát. Ez a méregszínű felhődé válik a tó fölött, figyelmeztetve az árulkodó vihar közeledtét.
Szellő és hullámok játékában
Mielőtt a zápor leszakadna, az ifjú szellő rezegteti a lombokat, szilaj hárfásként hangolva a tájat. A fekete, vadul habzó hullámok nyugtalan vonulását látjuk, akik menekülnek a közelgő vihartól.
A távolban megjelenő vihar
A túlsó parton megjelenik a hályog, a távolság sejtelmes ragyogása – mint egy mezítlen, bús halott föld. A messzeség kacér csillogással tűnik fel, miközben a közeledő fekete füst eléri a tájat.
Vihar tombol a tó körül
A felhők hamar eltakarják a mosolygó ég kékjét, megzavarva a természet békéjét. A vihar tombolása beleolvadt a rózsás lugasokba, és mint a tengernek dübörgése, a Balaton vize zúg és dörög a közeledő zivatartól.
Marconnay Tibor verse szívbe markolóan jeleníti meg a nyári Balaton változó arcát, ahol a békés napfény és a tomboló vihar egyaránt otthon van.
Forrás: Kárpátalja.ma
