Somlyó Zoltán szénás emlékverse a gyermekkorról és falusi élet szépségéről

Egy pillanat a múltból

Somlyó Zoltán „Széna” című verse egy első pillanatban egyszerű jelenetet ragad meg: egy kocsi szénát visz a fakó körúton. A költő hosszan nézi ezt a képet, miközben egyfajta megfoghatatlan bánat tölti el.

Gyermekkori tájak és élmények

A szemlélődés közben előtörnek a gyermekkori emlékek: a kis falu, az udvar, a kert. Ez a nosztalgia összekapcsolódik a természet szépségével – a nagyvirágos és tarka rét illatával, amely átöleli a Dráva-partot. Megjelennek a régi, kedves virágok, a sárga pipitér és a kankalin, amelyeket egykor karjaival ölelt a költő.

Az elveszett ifjúság illata

A költemény egyik legmeghatóbb eleme a falusi nyári esték széna illata, ami az ifjúság dala volt, de amely mára elveszett. Ez az illat, amellyel a múlt és a fiatal kor szellemisége kapcsolódik össze, tovább él a versen és az emlékezetben.

Az ismételt kérdés

A vers záró soraiban újra megjelenik a kezdeti kép, és a költő újra önmagának teszi fel a kérdést: miért néz ennyire hosszan? A válasz nem ismert, de ezzel a bizonytalansággal együtt él az olvasó is, aki átéli a múlt szépségeinek és elvesztett pillanatainak keserédes emlékét.

Somlyó Zoltán verse így nem csupán egy tájat vagy eseményt idéz meg, hanem mély érzelmeket, a múló idő és az emlékek végtelen értékét is.

---

Forrás: Kárpátalja.ma