Átalakuló utcák: Új arcok, új hangok Kárpátalján

Új jelenetek a régi utcákon

Séta közben az emlékek elevenednek meg a régi lakókról: a kaszálni készülő hórihorgas bácsi, a fiatalkorom egyik ismerőse, vagy a nagyhangú, magányos nő, akit az anyja veszített el. Ezek a képek ma már csak délibábként keringenek a fejemben.

Idegen és ismerős arcok közt

Ahogy a délután alatt új élet költözik az utcára, a gyerekzsivaj tölti be a teret, ám a hangok idegennek tűnnek. Ukrán és orosz nyelvű köszönések és szitkozódások keverednek a város képével: kék hajú lányok, elektromos rollert használó fiúk, civakodó gyerekek. Mellettük azonban feltűnnek a kedves, magyar ajkú fiatalok is, akik labdáznak és bicikliznek, anyanyelvükön élnek tovább.

Elválasztott világok, hiányzó átmenet

A közeli padokon ülő magyar és ukrán gyermekek között azonban alig van átmenet, egy láthatatlan fal választja el a két oldalt. Ez a hiány fájdalmas: egy másfajta, lassabb, fokozatosabb változás jobb lett volna.

Egykorú múlt és gyors jövő

Évtizedek, melyek könnyedén elsiklottak, most hirtelen eltűntek néhány év alatt. A láncok lerázódnak a régi kapukról, a fű újra nő, és mások költöznek be a házakba. Ők töltik ki azt az űrt, amit a régi lakók hagytak hátra — a szomszédét, a rokonét, a hórihorgas bácsiét, a fiúét, és az enyémet is.

Az utcák, a házak és a város élete így alakul át — csendesen, de megállíthatatlanul.

---

Forrás: Kárpátalja.ma