Buda Ferenc költészete őszről: lángoló képek és mély érzelmek
Kultúra··Forrás:Kárpátalja.ma
Írta: Szerkesztőség
Az ősz vasveretű arca
Buda Ferenc költeménye a nyarat és az őszt nem csupán évszakokként, hanem élő, érzelmekkel teli jelenségekként tárja elénk. A vers első sorai a "vasveretű, deres éjszakába" vezetnek át, ahol a nyár "fénylő-szép szakálla" suhan, majd a "szorgos szelek" elszórják a "vakrozsdát" és vérpiros faleveleket.
Tűz és fény szimbolikája
A versben megjelenik az aktív, égető elem: a gazégetés és a lángoló, száraz bokor képei. A füst „szél általi hordozása” és a lángban „pattogó tüskék” erőteljes vizualitást adnak a természet és az emberi tevékenység találkozásának. A bokor ágai között „sziszegő csillagok” csillognak, ami egyszerre teremti meg a misztikumot és a feszültséget.
Színek és érzelmek összefonódása
A természet színei is átitatják a verset: a nyár „sárga levelei” szelíden sápadnak, míg az ősz „vörös levelei” véreznek. Ez a színkontraszt erőteljesen érzékelteti a változás és elmúlás pillanatait.
A természet és az emberi lét mély kapcsolata
Zárásként Buda Ferenc „gyöngeujjú gyermek-fagy”-ot idéz, amely fehéren „fénylik”, s a „gyökér” tovább nyúlik egészen a „halottak szívéig”. Ez a kép mély gyökerekre, az élet és halál összefonódására utal, mely az évszakváltás során szimbolikusan jelenik meg.
Buda Ferenc verse az őszről nem csak a természet változását, hanem az elmúlás és az újjászületés mély érzéseit is megidézi, látomásos képekkel színezve.
Forrás: Kárpátalja.ma