Felfedezték a második világháború óta elveszettnek hitt Apolló-bronzszobrot a Nemzeti Múzeumban

Elszánt kutatás és restauráció hozta elő a kincset

A Magyar Nemzeti Múzeum "Hónap Kincse" kamarakiállítás-sorozatának részeként egy hónapon át látható a különleges, ókori Apolló-bronzszobor, amelyről korábban úgy hitték, hogy a második világháború alatt elveszett. A szobor a múzeum újkori vegyes gyűjteményében, egy 19. századi, „patikaszoborként” feljegyzett darabként szerepelt, mígnem a múzeum restaurátorai és régészei felfedezték annak igazi jelentőségét.

Egy ókori remekmű újra napvilágon

Ez a 56 centiméter magas, ruhátlan ifjút ábrázoló bronzszobor a klasszikus szobrászi kontraposzt testtartásával készült, és ezüstlemezzel borított szemei szinte világítanak a sötét patinájú bronz arcán. A szobor az Antoninus-kor, vagyis a 2. század második felében született egyedi műalkotás, melyet az ókori bronzművesek különleges, indirekt viaszveszejtéses öntési eljárásával készítettek, összeragasztva a külön kiöntött testrészeket.

Különleges mitológiai jelentőség

Apolló, a görög mitológia egyik legösszetettebb istenalakja a rend, értelmi ragyogás és morális tisztaság megtestesítője. Az itt bemutatott ábrázolás az ismert "Apolló Citharoedus" ikonográfiai típust képviseli, amelyen a szobor bal karja a kitharát, jobb keze pedig a pengetőt tartotta. Ez a hangszer az ókorban a matematika és a civilizáció szimbóluma volt, mely az érzelmi káosz fölötti győzelmet jelképezte.

Több száz év történelme egyetlen szoborban

Az alkotás a múzeum egyik legrégebbi darabja, már az 1825 előtti gyűjtemény részét képezte, első tudományos említése pedig 1894-ből származik, ekkor Pécs – az egykori római Sopianae – területéről származó műként tartották nyilván. A szobor vélhetően egy római városi ház vagy vidéki villa reprezentatív helyiségét vagy kertjét díszíthette. A műzaki és esztétikai értéke mellett külön érdekesség, hogy az előoldalon erősen korrodált, míg a hátoldala jó állapotú, ami az évszázadok viszontagságait jól dokumentálja.

Hol és mikor látható?

A ritka és jelentős műalkotás november 4-től egy hónapon keresztül tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum "Kelet és Nyugat határán" című állandó régészeti kiállítás 6-os termében. Ez a felfedezés nemcsak a múzeum története, hanem az ókori művészettörténet iránt érdeklődők számára is izgalmas és fontos esemény.

---

Forrás: Kárpátalja.ma