Lévai Aliz Mária lírája: Körbenőtt mag a fájdalomról
Kultúra··Forrás:Kárpátalja.ma
Írta: Szerkesztőség
A fájdalom belső tere
A vers egy olyan érzést tár elénk, amelyet mindannyian ismerünk, mégis nehezen megfogalmazható: a fájdalomnak nincs arca, mégis mélyen belénk költözik. Először csak helyet kér, később azonban szobát épít magának a test közepén, egy olyan teret, ahol már nem lehet vele alkudni.
A fájdalom és a test kapcsolata
Lévai Aliz Mária képszerűen ábrázolja, ahogy a fájdalom "körbenövi" az embert, míg végül úgy tartja, mint a magját a termés. Ez a kép azt sugallja, hogy a fájdalom részévé válik létünknek, beágyazódik húsunkba és lelkünkbe is, megváltoztatva azt.
Az ég és a csillagok szimbolikája
A vers végén az ég leszáll, és csillagok lógnak rajta, mint túlérett gyümölcsök egy roskadó ágon. Ez a gazdag metafora a súlyos fáradtságot és a lélek terheit jeleníti meg.
Az isteni megtartó erő kérdése
Végül a költő egy fohásszal fordul az úrhoz, kérdezve, hogy mikor fárad el az ő keze, amely mindent tart. Ez a kérdés a segítség és a remény vágyát fejezi ki a nehézségek közepette.
Lévai Aliz Mária verse mesterien szemlélteti a fájdalom megélésének mélységét, ugyanakkor az emberi kitartást és a transzcendens megtartó erőbe vetett hitet is.
Forrás: Kárpátalja.ma
