Marcsák Gergely lírája: Az emlékek újraéledése a jelenben
Kultúra··Forrás:Kárpátalja.ma
Írta: Szerkesztőség
A múlt és jelen találkozása
Marcsák Gergely „Amit megtalálok” című verse nem csupán a múlt idők maradványait ábrázolja, hanem a múltból előkerült élmények testet öltött folyamatos jelenként jelennek meg benne. A költemény mélyen foglalkozik azzal, miként találhatjuk meg önmagunk egy-egy emlék, egy rög vagy egy apró jelenség által.
A vers mint művészeti performansz
A mű több rétegű jelentéssel bír: képzelhetünk el egy érmealbumot, vagy egy elektrolízis performanszt, mint kertézi művészi gesztust. Az intercorpusok és áthallások közötti átmenetek a versben olyan helyek, ahol az elmélyülés és a hangulat megértése bontakozik ki, és egyben a katarzis forrásai is.
A katarzis nem veszít értékéből
Marcsák arra hívja fel a figyelmet, hogy a katarzis értékét nem szabad elvenni a költészettől vagy az élet apró pillanataitól. Az ezeken a pillérek nyugvó remények és emlékek megerősítik az élményeinket, sőt, az emberi kapcsolatokat is, hiszen azokat sem szabad elfelejteni, akik mellettünk élnek ebben az életútban.
Saját és megtalált
Bár a vers nem állítja, hogy a megtalált dolgok tulajdonképpen a költőéi lennének, mégis azt hangsúlyozza, hogy ami az ember számára értékes, az az, amit felismer és megbecsül a maga valóságában.
Az „Amit megtalálok” egy mély, filozofikus gondolatokat ébresztő lírai alkotás, amely arra buzdít, hogy újraértékeljük a múlt és a jelen közötti kapcsolatot, és megtaláljuk személyes kincseinket a mindennapokban.
Forrás: Kárpátalja.ma