Móricz Zsigmond szívszorító soraival emlékezünk a tiszaújlaki árvízre

Móricz Zsigmond és Kárpátalja kapcsolata

Az egyik legnagyobb magyar író, Móricz Zsigmond mély kötelékekkel kötődött Kárpátaljához, anyai ágán keresztül. Édesanyja, Pallagi Erzsébet Csetfalván született, nagyapja pedig Beregújfaluban szolgált lelkészként. Móricz maga is ezen a vidéken, Tiszacsécsén látta meg a napvilágot, és rendszeresen látogatta az ugocsai falvakat, hogy megőrizze és továbbadja az itt élő magyar nép történetét és népköltészetét.

A 1933-as árvíz pusztítása

A történelem egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája, a Tisza 1933-as áradása, hatalmas károkat okozott Bereg, Ugocsa és Máramaros megyék falvaiban, köztük Tiszaújlakon is. Az esemény mélyen megérintette Móriczot, aki megrendülve írta meg gondolatait a Pesti Naplóban.

"Magyar tenger" és az ősök nyomai

Az író a "magyar tenger" kifejezéssel illette a dél-beregi és ugocsai vízzel elöntött vidéket. Felidézte gyermekkorának emlékeit és a hagyományos, erdélyi hatásokat viselő házakat, amelyek most a víz alatt álltak. Kiemelte a helyiek ősi bátorságát és az évezredes magyar hagyományokat, amelyek még az áradás után is erőt adnak.

Az újjászületés reménye

Móricz fájdalommal írta le, hogy a központi hatalom és a szervezetlenség miatt nem volt megfelelő felkészülés az árvízre, és a károsult falvak újjáépítésének szükségességét hangsúlyozta. Az áradás szerinte egyben lehetőséget is jelent az új kezdetre, ugyanakkor kérdésként hagyta, hogy ki fogja ezt vezetni és megszervezni.

Az erős magyar szellem

Az írás végén Móricz arról elmélkedik, hogy a kárpátaljai magyarság szerény, de kitartó közösség, mely hosszú évszázadok nehézségeivel nézett szembe. Az 1933-as árvíz újabb megpróbáltatás volt, de az általa hívott "magyar tenger" örök, és egyszer eljön az idő, amikor a magyarság ismét felemelkedik és magára talál.

Móricz Zsigmond szavai ma is emlékeztetnek bennünket a múlt fájdalmaira és az újjászületés reményére Kárpátalján.

---

Forrás: Kárpátalja.ma