Lengyel János novellája az alkotói válságról és reménytelenségről
Kultúra··Forrás:Kárpátinfo.net
Írta: Szerkesztőség
Az alkotó belső vívódása
Lengyel János Papírosok vére című novellája hitelesen és keserűen tárja fel az író belső világának küzdelmeit: a türelmetlenséget, a reményvesztettséget, valamint az alkotói lét kiszolgáltatottságát. Az író, aki már nem találja meg helyét a közönyös világban, érzi, hogy szavainak értéke alábbhagy, miközben az alkotás éhsége és a magány egyaránt kínzó tényezővé válnak.
A társadalmi közöny és magány
A novella képezi a közöny és a magány sötét hátterét, amelyben az alkotó kétségbeesetten cipeli műveit. Az idegenek, az érzelem nélküli kapcsolatok, valamint a környező világ elidegenedése tovább mélyíti az alkotói válságot. Az író reményét a társadalomra vetette, de az csak hallgatólagos megértést mutat, miközben ő maga is önmagát sajnálja.
A lét értelmének keresése és a remény feladása
A művében az író a lét és a jelentőség kérdéseit vizsgálja, újra meg újra megkérdőjelezve, hogy mi az értelmes és mi nem. Az utolsó pillanatban, amelyben kezéből kicsúsznak a papírok, mind a szó, mind a gondolat elenyészni látszik. Ez a cselekedet, a papírok zöld fűben való szétszórása, a remény teljes feladását és az alkotói lélek fájdalmas kifáradását szimbolizálja.
Lengyel János novellája így nem csupán egy alkotói krízis története, hanem egy egyetemes emberi életérzés keserű, mégis mélyen őszinte bemutatása is.
Forrás: Kárpátinfo.net