Pilinszky János 'Impromptu' - Egy melankolikus vers képei

A költő képekben mesél

Pilinszky János "Impromptu" című verse hónapok óta tartó belső vándorlásról, kínzó napsugárzásról és éjszakába nyúló látomásokról szól. A költő össze-vissza csatangolva írja le az állandó, édes és egyben öldöklő napfény hatásait.

A természet és apró részletek ünneplése

A versben feltűnnek a vízparti látványok: a fiatal, tündöklő táj, a mosolygó part, a lángoló vitorlák. A déli meleg zápor lehull a szétszórt kabinokra, miközben egyetlen virág a puha szélben olyan, akár egy néma csecsemő ámuló kezeiben.

Dallamok és szeretők

A költő érzékelteti a dallamok ismétlődését, mintha a mezítlábas tenger bolyongana a falakban, és megszemélyesíti a szeretőket, akik sörényük kisüt a homályba, szemérmük pedig az utolsó sátrak szépessége.

Elmúló alkony és melankólia

Az alkonyat, a házsorok kihunyása és a homokban álló roppant tömegű torony mind a múló idő és a melankólia szimbólumai. A vers végén egy elgondolkodtató kérdés hangzik el: "Ki eszelhet ki nála szomorúbbat?"

Ez a vers nem csupán a természet szépségéről szól, hanem az elmúlás emelkedett és elgondolkodtató érzéséről is, amely Pilinszky sajátosan egyedi költői hangján szólal meg.

---

Forrás: Kárpátalja.ma