85 éve emlékezünk Reményik Sándorra, az erdélyi magyar líra meghatározó alakjára

Reményik Sándor élete és munkássága

Reményik Sándor 1890. augusztus 30-án született Kolozsváron, Erdély szívében. Édesapja, Reményik Károly építészmérnök volt, aki jelentős szerepet töltött be a helyi evangélikus közösség életében.

Tanulmányait a kolozsvári református főgimnáziumban fejezte be, majd jogot hallgatott a Ferenc József Tudományegyetemen, azonban nem fejezte be egyetemi tanulmányait. Már 1918-ban elkezdte költői pályáját, folyamatosan jelentek meg kötetei haláláig.

Kiemelkedő irodalmi tevékenység

1919-től több műve is megjelent, többek között a „Segítsetek! Hangok a végekről” valamint a „Mindhalálig” és a „Vadvizek zúgása”. 1921-ben a Pásztortűz szerkesztője lett, amely az erdélyi magyar irodalom egyik fellegvára lett.

Hatással volt rá a trianoni békediktátum, mely testileg és lelkileg is megterhelte. Versesköteteken kívül esszéket és irodalomelméleti írásokat is publikált, mint például a „Gondolatok a költészetről”.

Elismerések és utóélet

Élete során kétszer kapott Baumgarten-díjat, és 1940-ben Corvin-lánccal tüntették ki. Utolsó éveiben egészségi gondokkal küzdött, depresszióval és morfiumhasználattal.

Halála után posztumusz MTA nagydíjat kapott, verseit 1942-ben rendezték kötetbe „Egészen” címmel.

Stílusa és hatása

Reményik lírája gazdag humanista és transzszilvanista elemekben, különösen istenes versei népszerűek a mai napig. Művei számos nyelvre lefordították, köztük angolra, németre, franciára és románra.

2018-ban portréfilm készült életéről és munkásságáról „Öröktűz” címmel, amely tovább őrzi művészi örökségét.

Reményik Sándor magyar irodalom egyik örök szimbóluma, akinek versei a mai napig mély hatást gyakorolnak olvasóira.

---

Forrás: Kárpátalja.ma