Szabó Lőrinc költői utazása a temetőben
Kultúra··Forrás:Kárpátalja.ma
Írta: Szerkesztőség
Elmélkedés a temető csendjében
Szabó Lőrinc költői képsorokkal festi le benső vívódását, amikor a földi hiúság és a használhatatlan tervek menekülésével a temető felé veszi az útját. Nem a halál várja őt itt – pontosabban nem az elmúlás, hanem egyfajta komolyság tanulása és az élet mélyebb értelmének megértése.
A múlt és a jelen találkozása
Tíz évvel korábban már járt a temetőben, ártatlan gyermekként, amikor a könyvvel és az írók idézeteivel próbált értelmet találni a halottak nyughelyén. A természet és a nyugalom képei – a bíboros gyümölcsök, a szelek, a kutya szemének titkos ragyogása – mind jelen vannak, gazdagítva ezt a belső utazást.
Életöröm a mulandóságban
A hajnal harmatcseppjeivel és a természet pezsgésével Szabó Lőrinc az élet buja, tiszta örömére emlékezik. Az anyaföld biztató hangja egyúttal emlékeztető: "Légy jó, élj és örülj!"
A halál üzenete
Az elhullott csontok és a tört kereszt súgja a titkot: a fáradtság és elmúlás ellenére, az örök élet és új világok szelleme dolgozik bennünk. Az élet ráncaiban múltat és jövőt egyszerre látunk – így hívja a vers az olvasót, hogy mélyen szemlélje a lét titkát.
Forrás: Kárpátalja.ma