Szembesülve az idővel – rendhagyó irodalmi est Vári Fábián Lászlóval

Vári Fábián László: „…egyidős vagyok a kárpátaljai magyar irodalommal.”

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjában különleges, elgondolkodtató estre invitálták Vári Fábián László, Kossuth- és József Attila-díjas költőt, aki őszintén mesélt életútjáról, munkásságáról, s közben kedvenc verseiből is felolvasott néhányat.

Az előadás számvetés volt az elmúlt évtizedekről: a költő nemcsak sikereiről, hanem az alkotói pálya során megélt nehézségekről, küzdelmekről és sorsfordító pillanatokról is beszélt. A hallgatóság betekintést nyerhetett abba, mit jelent kárpátaljai alkotóként helytállni, megőrizni a hitelességet a történelmi viharok közepette, és szembenézni a jelen kihívásaival. Emellett szó esett a rendíthetetlen hazaszeretet és az emberi kapcsolatok erejéről, amelyek a legnehezebb időkben is támaszt nyújtanak.

– Mindenki számára egyértelmű, hogy itt vagyunk, a jelenben élünk, de amennyiben a közösség gondjait is a szívünkön viseljük, akkor mindenképpen azt kell mondanunk, hogy a múlt, a történelmünk határozza meg a helyzetünket, szabja meg az irányokat, melyeken elindulunk és haladunk. Mindezt pedig a jövőbe vetett hitünk, s bizalmunk ösztönzi. Úgy is mondhatnánk, hogy a múlt, a jelen és a jövő a szentháromság. És ha mindezt elfogadjuk, hinnünk is kell abban, hogy az idő az egyénnek és a közösségnek egyaránt a javát kell, hogy szolgálja – emelte ki előadásában Vári Fábián László. – Nemrég betöltöttem a 75. életévemet, és azt hiszem, ezáltal jogom van az időről beszélni, s az az idő, ami az én életemben eltelt, fölöttem elhaladt, létrehozott valamit. Amikorra felnőttem, részese lettem egy olyan kulturális folyamatnak, amely a kárpátaljai magyar irodalom fejlődéséhez vezetett. Az irodalomtörténészeink azt szokták mondani, hogy a kárpátaljai magyar irodalmat az 1950-es évektől kell számítanunk, tehát elmondhatom, hogy egyidős vagyok a kárpátaljai magyar irodalommal – tette hozzá a költő.

A közönség soraiban sok fiatal, egyetemista diákot láthattunk, akiknek Vári Fábián László történetei szó szerint történelmet jelentettek. A költő elmesélte, hogy az 1950-es években milyen világ volt vidékünkön, milyen nehézségeket kellett átélniük az akkori embereknek, mégis kitartottak, túléltek. Természetesen arról is beszélt, kinek az indíttatására vált ő is költővé, s veti mind a mai napig gondolatait papírra.

Dobsa Németh Beáta köszönetet mondott a költőnek a tanulságos előadásért, azért, hogy szinte meseszerűen beszélt a fiataloknak a 20. század történéseiről, a „málenykij robotról,”, a rendszerváltásról, az azt követő újfent nehéz évekről.

– Ez az alkalom több mint irodalmi előadás volt, inspiráló bizonyságtétel arról, hogyan válhatnak a megpróbáltatások művészetté. Ezért is nagy öröm, hogy elfogadta a meghívásunkat, és egy felejthetetlen délutánnal ajándékozta meg diákjainkat – jegyezte meg képviselet-vezető.

Az est második felében a Kárpátaljai Közéleti Vezetőképző Program 8. évfolyamos diákjainak projektbemutatójára került sor. A Mutasd meg a nyelvekben rejlő tehetséged! című verseny során a résztvevők Vári Fábián László Lelkem fája című versét fordították angol nyelvre, törekedve arra, hogy ne csupán a szavakat, hanem a mű hangulatát és érzelmi világát is visszaadják.

Fábián Jázmin ötletgazda elmondta, több mint harminc pályamunka érkezett, amiért hálás, hogy elsőre ilyen sokan részt vettek a kihívásban.

– Nagy öröm számomra, hogy ma együtt ünnepelhetjük nemcsak a résztvevőket, hanem a díjazottakat is. Az, hogy több mint harminc kárpátaljai diák mérettette meg magát, azt mutatja, hogy olyan fiatalok vesznek minket körül, akiket nemcsak az idegen nyelvek, hanem az irodalom is érdekel.

A fordítás nem csupán a szavak átvitele egyik nyelvről a másikra, hanem hídépítés a kultúra, a nyelvek, a gondolatok és az érzések között.

A fordítás nem csupán a szavak átvitele egyik nyelvről a másikra, hanem hídépítés a kultúra, a nyelvek, a gondolatok és az érzések között.

Egy versfordítás kihívásokkal teli, hiszen nem elég csak érteni a szöveget, annak az érzését, az üzenetét és a hangulatát is át kellett adni – fogalmazott Fábián Jázmin, majd köszönetet mondott a mentorainak, támogatóiknak, a zsűri tagjainak. Végül kihirdette a nyerteseket.

Első helyen Tóth Márk végzett, második Séfer Vivien, harmadik pedig Purczeld Eszter lett. Különdíjban Kovács Beatrix részesült.

Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.