Újra kell tanulnunk figyelni Istenre a mindennapok forgatagában

Visszatérés a gyökerekhez

Nemrég egy kertben álló fa alatti hintán üldögélve a szerző visszarepült a hit friss és gyönyörű időszakába. Ekkor még órákon át tudott csak a fák apró ágaira és a láthatatlan gyökérhálóra figyelni, s mindig Istennél kötött ki a gondolataival. A természet élénksége mögött az örökkévalóság és a Teremtő jelenléte tündökölt számára.

A hit mélysége és a figyelem elvesztése

Azóta a hit sokkal mélyebbé vált, számos nehézségen keresztül erősödött meg az élmény Isten hűségéről. Az élet azonban új felelősségekkel telt meg: család, munka, gyerekek, mindennapi teendők. Ezek az élettapasztalatok nem tették Isten távolabbá, sőt, Istennel együtt járva élt az élet, ám a figyelem iránya átalakult.

A mindennapi zaj elfedi az érzékelést

Ahogy a napirend szigorúbb lett, a tekintetet egyre kevésbé emelte fel az égi dolgokra. A mindennapi fuss-fáradtság és teendők elnyomták a szemlélődő rácsodálkozást. Az írás szerint nem Isten lett nehezebben megtalálható, hanem az emberek felejtettek el figyelni közben.

Egy új fajta figyelemre van szükség

A régi, hosszú, fa alatti elmélkedések helyett a mai élethelyzetben a hit azt hívja: figyeljünk újra a mindennapok apró jeleire. A fociedzések, beszélgetések, mosogatás közepette is jelen van Isten, csak máshogyan kell felismerni a jelenlétét és munkáját. A teremtett világ továbbra is az Ő dicsőségét hirdeti, és a menny valóságos.

Figyelni és meglátni

Az írás végkövetkeztetése, hogy a hit és a rácsodálkozás nem függ időtartamtól, hanem a figyelmetől. Az óra helyett elég egy pár csendes perc, egy pillanat, amikor felnézünk a hétköznapok felől, és ismét észrevesszük Istent.

Összességében egy biztató üzenet, hogy a hit nem kihunyó fény, hanem egy ébren tartandó érzékenység a látható és a láthatatlan világ között.

---

Forrás: Kárpátalja.ma