Vajas Klára lírája Kárpátaljáról: Egy tanító szívből fakadó képei

Vajas Klára életútja és munkássága

Vajas Klára nyíregyházi tanárnő, igazgató és költő jelentős szerepet töltött be Kárpátalja és környéke irodalmi életében. Édesapja révén Bereg vidékéhez kötődött, élete egy részét tanítónőként Nagyberegen töltötte. Később Nyíregyházán, a Kálvineum Református Polgári Iskolában tanított magyar irodalmat, nyelvtant, történelem és földrajz tantárgyakat. Emellett bibliakört vezetett és aktívan részt vett a helyi közösség szervezésében.

Közéleti tevékenység és irodalmi gyökerek

Tagja volt több református és nőegyesületnek, valamint irodalmi társaságnak, amelyek révén versei és elbeszélései gyakran jelentek meg korabeli protestáns lapokban, például a Debreczeni Protestáns Lapban és a Református Életben. Több lírai és prózai műve is könyvformában látott napvilágot, többek között a lányoknak szóló történeteket tartalmazó Fehér Ilona.

"Földrajzóra" – Egy vers, ami felidézi Kárpátalja tájait

Az 1940-ben közölt Földrajzóra című versében Vajas Klára szemléletes képekkel rajzolja meg a kárpátaljai tájakat és folyókat, mint a Latorca és a Borzsa, valamint a történelmi Verecke-hegy és a munkácsi vár. A költőnő a földrajz tanítása által is az életet és a múltat élővé teszi, miközben érzékelteti egy tanító aggódását a gyerekek iránt, akik számára ezek a helyszínek csupán szavak maradnak.

Az alábbi részletek a versből:

"Itt a Latorca, itt folyik a Borzsa, ez Verecke, ez a munkácsi vár, és itt nyúlik el, kék ködbe takarva, ábrándosan, a bús Szernye mocsár."

A versből árad a történelem és a föld iránti mély tisztelet, amely Vajas Klára egész életművében tovább él.

Vajas Klára öröksége

1977-ben, 80 éves korában hunyt el Nyíregyházán, de művei továbbra is fontos kincsét jelentik Kárpátalja irodalmi múltjának, különösen azoknak, akik értékelik a táj és a történelem szoros kapcsolatát egy költő érzékeny szemszögéből.

---

Forrás: Kárpátalja.ma