Vidnyánszky László 1943-as verse: Ungparti alkony Kárpátalja anno
Kárpátalja··Forrás:Kárpátalja.ma
Írta: Szerkesztőség
Egy titokzatos költő és verse
Vidnyánszky László neve ugyan nem széles körben ismert, mégis több versével találkozhatunk 1940-es években megjelenő Kárpáti Hiradó lapjain. Az 1943. május 20-i szám különleges darabja az Ungparti alkony című lírai műve, mely a Kárpátaljai táj és élet hangulatát kelti életre.
Alkonyi hangulat és elmélkedő képek
A vers halk csenddel kezdődik, ahol „alkony ül a partokon”, majd a holdfényben csillogó habok és a gondolatok egymást kergető játékán át vezet az olvasó a mély, csillámló éjszakai ég alatt. A hosszú útjára induló folyó képe a múlás, az áramlás és a szabadság szimbóluma, amit a szerző mesterien bont ki:
„Talán hogy vizedből zúgó folyam kél.
Kis habjaidból vad hullám fakad...
vagy vándorútra tán a szabadság ragad?”
A folyó, mint a vágyak és remények metaforája
Vidnyánszky úgy festi le a folyót, amely messzi tengerek felé tör, mint a lélek által hajtott vágyakat, melyek az ismeretlen, a szabadság felé irányulnak. Ez az ünnepelt képsor nemcsak természeti környezetet élénkít meg, hanem az emberi érzelmek mélységét is megragadja.
Egy kort idéző mű
Az Ungparti alkony verse nem csupán esztétikai élmény, hanem korának lenyomata is. A vers bizonyítja, hogy az irodalom a történelem viharaiban is képes mély emberi érzéseket közvetíteni, megőrizve egy táj és egy kor hangulatát az utókornak.
A vers eredeti képeslap formájában is elérhető az Ужгородъ – Užhorod – Ungvár Facebook-oldalon, amely Kárpátalja kulturális értékeinek megőrzését szolgálja.
Forrás: Kárpátalja.ma