Weöres Sándor lírai képei az esőről
Kultúra··Forrás:Kárpátalja.ma
Írta: Szerkesztőség
Az eső lírai megfogalmazása
Weöres Sándor verse az esőről számos színes, mozgásban lévő képpel írja le az esőt: "Perdűl, pezsdűl, síkosan, habosan..." – e szavak érzékletesen ragadják meg az eső lágy ugyanakkor élénk mozgását.
A szabadságvágy és a természet harmóniája
A költő kifejezi az igényt arra, hogy az ember is úgy járjon a felhők között, mint az esőcseppek a levegőben. A szabadság és az élet természetes áramlása jelenik meg:
"Kéne most már neked is, nekem is íly szabadon járni felhőn, levegőn, s a mezőn, pára-uton."
Az ember és a természet összeolvadása
A vers végén a folyékonyság és a mozgás érzése átszövi az emberi létet is, mintha a víz folyna a tetőn, a cipőn, így szimbolizálva az élet állandó áramlását és változását.
Ez a rövid, de mélyen szimbolikus vers tökéletes példája annak, hogyan ragadható meg természetes jelenség érzelmi és filozófiai oldalról egyaránt.
Forrás: Kárpátalja.ma