Baka István lenyűgöző verse: Circus Maximus
Kárpátalja··Forrás:Kárpátalja.ma
Írta: Szerkesztőség
A mennybolt alatt játszódó színház
Baka István versében egy olykor már repedező, mégis alattunk feszülő "kék sátor", a mennybolt képe jelenik meg, mintha egy óriási cirkuszi ponyva alatt ülnénk, ami lassan megadja magát a természet erejének.
A porond és a nézőtér
A "megsötétült porond lucskos fűrészporát" és a tapsoló nézőteret írja le, ahol a ponyvát az űri szelek rázogatják, miközben az előadás lassan véget ér. A lyukak között átszűrődik a semmi, mintha az üres tér egyre inkább jelen valósággá válna.
Várakozás és rettegés
Az emberek még ülnek, noha a vászon hasadozik és a fény kötelei elpattannak. A „rettegéssel és reménnyel teli” várakozásban egyszerre van félelem és kitartás a bizonytalan jövő előtt.
Isten és a sátán bohóctréfái
A vers talán legerősebb képe az, amikor Isten és a Sátán "megunt bohóctréfái" zajlanak előttünk. Ez a kettősség szimbolizálhatja az élet jó és rossz oldalait, melyek között tanácstalanul lavírozunk.
Emberi gyávaság és végzet
Végül az emberi gyávaságot érzékelteti, ahogy hahotázunk, miközben a mennybolt rossz sátora felettünk összeomlik, jelezve egy elkerülhetetlen tragédiát vagy változást.
Baka István Verse mélyen elgondolkodtató és időtálló képet fest az emberi sorsról és küzdelmeiről.
Forrás: Kárpátalja.ma