Az emberség elveszett művészete – hol a tisztelet a mindennapjainkból?

Egyre távolabb az egymás iránti tisztelettől

Az emberi kapcsolatok mintha egyre ridegebbé válnának. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak azokra az alapvető gesztusokra, mint a „köszönöm”, a „bocsánat”, vagy egy kis figyelem. Ezekből azonban napjainkban egyre kevesebb mutatkozik.

A lenézés és gőg mindennapossá válik

Felütötte fejét a mások lekezelése, megalázása, mintha ez növelné néhányunk önértékelését. Az agresszívabb, hangosabb hozzáállás automatikusan a helyesnek tűnik, miközben feledésbe merül, hogy mindenkinek jár a tisztelet.

Nekem jár… de a másik embernek is

Sokszor csak a „nekem jár” gondolat kíséri napjainkat – jogos figyelem, elismerés, megértés igénye. Ugyanakkor rendre megfeledkezünk arról, hogy a másik embernek ugyanezek az igények járnak ki. Az emberség igazi mércéje épp abban áll, hogy ezt elfogadjuk és gyakoroljuk.

Mit jelent valójában az emberség?

Nem a társadalmi státusz, a vagyon vagy az ismertség határozza meg, hanem az, hogy hogyan bánunk egymással minden körülmények között. Az emberség jelenik meg akkor, amikor tisztelettel, megértéssel fordulunk akár az ellenségünkhöz is, amikor nem alázunk meg senkit, még ha legyőzünk is egy vitában vagy versenyben.

Az emberség a valódi nagyság

Lehet valaki sikeres, okos és tehetséges, ám ha nem képes tisztelettel bánni másokkal, akkor valami alapvető dolog hiányzik belőle. Az igazi nagyság nem másokon való felülkerekedésben, hanem az emberség megőrzésében rejlik. Ez az, ami után maradunk, nem a hatalom vagy a siker mérlege.

Arany János örök igazsága

Végezetül idézzük a nagy költő szavait, amelyek mai napig érvényesek: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.” Ez az egyszerű, mégis mély igazság mutatja meg, merre kellene törekednünk a hétköznapokban.

Az emberség nem elavult fogalom, hanem minden nap újra kell ébresztenünk magunkban.

---

Forrás: Kárpátalja.ma