Gérecz Attila költészete: Így bocskorosan a hegyet is megmásztam

Bíztató pimaszság és elszántság

Gérecz Attila „Így bocskorosan” című verse egy merész képpel indul: a költő nevetve indul neki egy szinte lehetetlen feladatnak, mégis hegyet mászik, hogy márványt törjön. Az arcán pimasz mosolygás, jelszóként fennhangon fütyül, és eltökéltsége elvitathatatlan.

Segítség nélkül, mégis könnyedén

Bár nincs nála zsák vagy hegymászó bot, és talán társat sem talál, aki segítene, a lágy déli szél mégis támogatja. Az ő kis „kölyök”-fejére borzolja a barackfa ágait, így a természet erejével együtt halad célja felé.

A csúcs nem visszatartó akadály

A hegytetőn minden külsőséget levet, szélnek öltözik, és szabadon táncol a fény nyalábjain. Nemcsak magát győzi le, hanem a fejük fölött is eltáncol a kétkedők vagy gúnyolódók felett.

Az elszántság örök üzenete

Az ismételt versszak hangsúlyozza a költő bátor, életigenlő attitűdjét, amelyben a nevetés, a pimasz mosoly és a csibészes fütty egyaránt megjelenik. Gérecz Attila így, 1954 májusában Vácról, maradandóan megörökítette ezt az életigenlő szellemiséget.

A vers nemcsak személyes küzdelmet, hanem a szabadságért való töretlen harcot is szimbolizálja.

---

Forrás: Kárpátalja.ma