Ivan Franko: 170 évvel ezelőtt született az ukrán irodalom óriása

Élete és tevékenysége

Ivan Jakovics Franko 1856. augusztus 27-én született, és az ukrán irodalom egyik legmeghatározóbb alakjaként tartják számon, Tarasz Sevcsenko és Leszja Ukrajinka mellett. Költő, író, műfordító, publicista, társadalomtudós és politikai aktivista is volt.

Irodalmi munkássága

Franko költészetében jelentős szerepet kapnak a forradalmi versek, amelyeket fiatal, politikailag aktív korszakában írt. Ilyenek például az "Elvtársaimnak a börtönből", az "Örök forradalmár", a "Kőtörők" vagy a "Börtönszonettek". Ezek a művek nemcsak az osztrák, hanem az orosz hatóságok által is betiltásra kerültek. A Szovjetunióban baloldali nézetei miatt elismerték, azonban a marxizmus kritikáját tartalmazó írásait cenzúrázták.

Később romantikus és filozofikus témájú költeményeket is alkotott, például a 1896-ban megjelent "Hervadó levelek" vagy a 1897-es "Smaragdom" köteteiben. Az 1905-ös "Mózes" című verse a vezető és a nép viszonyát, valamint a nemzeti érdekek konfliktusát dolgozza fel.

Prózai és drámai művei

Franko prolific regényíró volt; tíz regény és több mint száz elbeszélés fűződik a nevéhez. Első jelentős munkája a Boriszlav-ciklus, mely a nép nyomoráról és társadalmi viszonyairól szól. Ismert regényei közé tartozik a "Boriszlav név", a történelmi "Zahar Berkut", valamint a szociálpszichológiai "Keresztutak".

A drámai művek közül említésre méltóak a "Lopott boldogság" és a "Szvjatoszláv fejedelem álma", valamint vígjátékai, mint a "Berkenye" és "A tanár".

Halála és öröksége

Ivan Franko 1916. május 28-án hunyt el Lembergben. Művei, társadalmi aktivitása és irodalmi újításai révén máig az ukrán kultúra és irodalom egyik kulcsfigurája maradt.

Pályafutása során egyedülálló módon egyaránt ismert volt költőként, íróként és társadalomtudósként, aki páratlanul gazdagította az ukrán irodalmi örökséget.

---

Forrás: Kárpátalja.ma