Kányádi Sándor költői képei a városi kánikulában
Kultúra··Forrás:Kárpátalja.ma
Írta: Szerkesztőség
A városi hőség megidézése
Kányádi Sándor „Városi kánikula” című verse mélyen magával ragadó képekkel mutatja be a nyári forróságot, amikor az egész város mintha egy hatalmas kályha lenne. Éjjel-nappal tartó, elviselhetetlen hőségről ír, amely mindenkit megfeszít.
Élő szimbólumok és érzékletek
A költő úgy festi le a várost, hogy az utak sárkánynyelvekként sisteregnek, mintha le akarnának ugrani és vízbe vetni magukat. Ez az élénk metafora egyben a hőség és a mozdulatlanság groteszk együttese is, mikor még a levegő is szinte vibrál.
A természet tétlensége és a napon ragadt világ
A versben nincs enyhülést hozó szellő vagy árnyék; a nap mintha megállt volna az égen, és még az éjszaka is nappalhoz hasonló élességgel ragyog. A költő szemléletesen érzékelteti a kánikula fölöttébb nyomasztó és mozdulatlan légkörét.
Kányádi szavai által a városi nyár nem csupán időjárási jelenség, hanem szinte fizikailag megtapasztalható, eleven állapot, amelyben a természet és az ember egymásra reflektálva jelenik meg drámai erővel.
Forrás: Kárpátalja.ma