Kecskecsapatokkal az erdőtüzek ellen Dalmáciában

A kecskék szerepe az erdővédelemben

Dalmácia karsztvidékein a kecskék ellenőrzött legeltetése komoly segítséget nyújthat az erdő- és bozóttüzek megelőzésében. Az állatok hatékonyan csökkentik a könnyen gyulladó aljnövényzet mennyiségét, különösen a köves, meredek területeken, ahol a gépi bozótirtás szinte kivitelezhetetlen.

Hagyomány és megszakítás

A kecsketartásnak régi hagyománya van a régióban, ám 1954-ben a jugoszláv hatóságok szigorú szabályokat vezettek be, megtiltva a kecskék tartását és legeltetését állami erdőterületeken. Ez a döntés az erdők megújulásának védelmében született, mivel az állatok túlzott legelése károsította a növényzetet. Ennek következtében a kecskeállomány jelentősen lecsökkent.

A növényzet karbantartásának hiánya és következményei

A kecskék hiánya megszakította a növényzet tradicionális karbantartási módját, ami hozzájárult az elbozótosodáshoz. Emellett a mezőgazdasági területek elhagyása, a vidéki térségek elnéptelenedése és az éghajlatváltozás is befolyásolta a helyzetet.

Megelőző megoldás, nem helyettesítő

A kontrollált legeltetés nem pótolja a tűzoltókat vagy a tűzvédelmi infrastruktúrát, de fontos megelőző szereppel bírhat. Ehhez szakmai felügyelet szükséges: meg kell határozni a legeltetés pontos területeit, az állatok számát és a legeltetés időtartamát, miközben védeni kell a talajt, az erdőket és a biológiai sokféleséget.

Jogszabályi környezet és lehetőségek

Jelenleg a horvát törvények engedik, hogy állami tulajdonban lévő erdőterületeket legeltetési célokra bérbe adjanak legfeljebb tíz évre, pályázati úton. Fontos, hogy az állatokat csak engedéllyel lehessen az ilyen területeken legeltetni, így szabályozott keretek között valósulhat meg a természetes növényzetkezelés.

A kecskék visszafogadása tehát több szempontból is ígéretes eszköz lehet az erdőtüzek megelőzésére Dalmáciában, különösen a nehezen elérhető karsztvidéken.

---

Forrás: Karpat.in.ua