Reményik Sándor festői szavakkal az őszi elmúlásról
Kultúra··Forrás:Kárpátalja.ma
Írta: Szerkesztőség
Október, az őszi művész
Reményik Sándor verse mély érzékenységgel ábrázolja az ősz megidézett képét: az októbert, mint egy nagy piktort, aki ecsetjével arany színeket fest a világra, miközben a természet lassan hervadni kezd.
Szépség és halál egyszerre
A költő megjeleníti az alkotó mozdulatokat: az arany-tengerekbe mártott ecsetet és a biztos, könnyed, ugyanakkor könyörtelen kézmozdulatokat, amelyek a lombokat utolsó szépségükre festik. Ez a kettősség, a szépség és a halál párja, egyszerre örömteli és melankolikus.
Utolsó lélegzetnyi ragyogás
A vers záró sorai szinte suttogják a búcsú szavait: az őszi levelek meghalnak, de utolsó pillanatukban mégis ragyognak – a halál és a szépség így fonódik össze Reményik költészetében.
Reményik Sándor e műve mélyen érinti az elmúlás és az élet szépségének együttes megélését, egyaránt megszólítva az érző embert és a természetkedvelőt.
Forrás: Kárpátalja.ma