Emlékezés Szabó Lőrincre: 69 éve távozott a Kossuth-díjas költő
Kultúra··Forrás:Kárpátalja.ma
Írta: Szerkesztőség
Korai élet és tanulmányok
Szabó Lőrinc 1900. március 31-én született Miskolcon. Családja hamar elköltözött Balassagyarmatra, majd Debrecenbe, ahol iskolai tanulmányait folytatta. Már iskolásként megkezdte műfordítói próbálkozásait. Az I. világháború idején katonai szolgálatra sorozták, így hadiérettségit tett. Budapesten előbb gépészmérnöki, majd bölcsészkarra járt, de tanulmányait nem fejezte be.
Irodalmi karrier és magánélet
1920-tól kezdve alkalmi műfordítóként dolgozott, első verseit Babits Mihálynak mutatta meg, és 1920-tól kezdve a Nyugat folyóirat is közölte műveit. 1921-ben vette feleségül Mikes Klárát, és ekkor csatlakozott a sajtó világához: Az Est, Pandora, Pesti Napló, majd Magyarország című lapoknál dolgozott. Szerelem is kötötte Vékesné Korzáti Erzsébethez, azonban a kapcsolat tragikusan ért véget a nő 1950-es öngyilkosságával.
Munkásság és irodalmi jelentőség
Szabó Lőrinc első verseskötete 1922-ben jelent meg, többek között a „Föld, erdő, Isten” és a „Kalibán!” című művei emelkedtek ki. Életművében megjelentek válogatások és gyűjtemények is, így például a „Tücsökzene” vagy az utolsó „A huszonhatodik év”. Fontos része volt az európai irodalmi társadalmaknak, többek között az Európai Irodalmi Társaság és a Magyar Mikiewicz Társaság tagja volt.
Kiemelkedő műfordítói tevékenység
Műfordítóként is jelentős alkotó volt: Goethe, Goldoni, Kleist, Molière, Shakespeare és más klasszikus szerzők műveit ültette magyar nyelvre. Műfordításai két külön kötetben, az „Örök barátaink” kiadványokban jelentek meg.
Halála és öröksége
Szabó Lőrinc 1957. október 3-án hunyt el Józsefvárosban, Budapesten. Munkássága a magyar irodalom egyik meghatározó alakjává tette, költészete és fordításai ma is fontos részei a kulturális örökségnek.
Emlékezetben tartjuk egyedi hangját és gazdag életművét, amely továbbra is inspirálja az olvasókat.
Forrás: Kárpátalja.ma