Tamási Áron születésének 129. évfordulója – Az erdélyi magyar irodalom kiemelkedő alakja

Egy író, akit Erdély adott a magyar irodalomnak

Tamási Áron 1897. szeptember 19-én látta meg a napvilágot Farkaslakán, a Székelyudvarhely melletti faluban. Életét egy baleset is befolyásolta, amikor pisztollyal ellőtte az ujját, emiatt iskolába kényszerült, mert szülei úgy vélték, nem alkalmas a földművelésre.

Honszolgálat és tanulmányok

Az első világháború során olasz fronton is harcolt a magyar hadseregben. Katonáskodása után Kolozsváron tanult tovább, jogi tanulmányait azonban jogot ugyan nem fejezte be, 1922-ben a Kereskedelmi Akadémián diplomázott. A kezdetben banktisztviselőként dolgozott.

Írói pályafutás és amerikai élmények

1923–1925 között családjával Amerikába vándorolt, ami jelentősen hatott írói fejlődésére. Ekkor vette fel a Tamási Áron nevet, amely alatt publikálni kezdett. Első novelláskötete, a Lélekindulás 1925-ben jelent meg Kolozsváron. Ezt további művek követték, többek között a Bajszerző nagyvilág, a Szűzmáriás királyfi, Erdélyi csillagok és a Czímeresek.

Elismerések és közéleti szerepvállalás

Pályafutása során négy alkalommal részesült Baumgarten-díjban, 1940-ben pedig elnyerte a rangos Corvin koszorút. Ettől kezdve nemcsak Erdély, hanem Magyarország közéletének is aktív részese lett. Legismertebb műve, az Ábel-trilógia, 1933–34 között jelent meg, amelyben az erdélyi fiú, Ábel felnőtté válását mutatta be.

A második világháború és a rendszerellenes sors

A második világháborút Budapesten élte át feleségével. A háború után azonban a hazai kultúrpolitika igyekezett háttérbe szorítani, műveit alig adták ki. Az 1950-es években fordulat következett: 1954-ben a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökévé választották, és megkapta a Kossuth-díjat. Közéleti szerepe még ezek után is jelentős maradt.

Politikában és utolsó éveiben

1956-ban a Petőfi Párt Irányító Testületének tagja lett, és a forradalom után többször is vallatták. 1956 és 1957 között a Magyar Írószövetség társelnökeként tevékenykedett, majd 1963-tól haláláig az Országos Béketanács elnöke volt.

Nélkülözhetetlen örökség

Utolsó művét, a Vadrózsa ágát, amely egy önéletrajzi ihletésű írás, feleségének diktálta, ám nem tudta befejezni. Tamási Áron neve és életműve máig az erdélyi magyar irodalom egyik sarokkövét jelenti, amely a magyar kultúra egészében jelentős helyet foglal el.

Tamási Áron története a magyar irodalom kalandos és hatásos alakját mutatja be, aki Erdély lelkét és hangját adta a világnak.

---

Forrás: Kárpátalja.ma