Évezredek vízszintingadozásai a Balatonban: múlt és jelen kihívásai

Alacsony vízszintek és vízhiány a Kárpát-medencében

Idén július végén a Balaton, a Velencei-tó és a Duna vízállása az eddigi rekordok alá süllyedt, rávilágítva a régió vízkészleteinek sérülékenységére. Július 31-én a Siófokon mért balatonfüredi vízszint mindössze 56 centiméter volt, a Velencei-tónál pedig 32 centimétert mértek Agárdon. A Duna budapesti vízállása ugyancsak történelmi mélységekbe zuhant.

Csapadékhiány és légköri folyamatok

A jelenség hátterében nem csupán az idei száraz nyár áll. 2021 és 2026 áprilisa között a Balaton vízgyűjtőjén közel 500 milliméter hiány keletkezett a csapadékból, ráadásul a 2025–2026-os téli időszakban a feltöltődés 26%-kal maradt el az átlagtól. Hasonlóan kritikus a helyzet a Velencei-tónál, ahol a téli csapadékhiány 37%-os volt, ami megakadályozta a tó feltöltődését a párolgási időszak kezdetére. A légköri circuláció is fokozza az aszályt: hosszú ideig fennálló anticiklonok és magaslégköri gerincek elterelik vagy legyengítik a csapadékfrontokat, miközben a magas hőmérséklet, a napsütés és a szél élénk párolgást idéz elő. Ez egy önmagát erősítő folyamat, amely a talaj kiszáradását és a levegő felmelegedését eredményezi.

Tudományos kutatás: az elmúlt 11 700 év vízszintváltozásai

Az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék, a Pannon Egyetem és a CSFK Földtani Intézet kutatóinak közös munkája során egy különleges üledékmagot vizsgáltak a Balaton Szemesi-medencéjéből. Ezzel a módszerrel rekonstruálták a tó holocén korig visszanyúló, több mint 11 ezer éves történetét. A tanulmány során nemcsak a kémiai, ásványtani és geofizikai adatokat elemezték, hanem a kristályszerkezetek vizsgálata is segített feltérképezni a párolgás és vízszintváltozások történetét.

Két jelentős száraz időszak az őskorban

A kutatás két időszakban talált tartósan alacsony vízállást és fokozott párolgást: mintegy 8050–7350, illetve 5450–4500 évvel ezelőtt. Az első időszak volt a legszárazabb az elmúlt 11 ezer évben, amikor a nyarak melegebbek és szárazabbak voltak, és a térségben elterjedt a szárazságtűrő sztyeppei növényzet. A vízmélység ekkor mindössze 2,5–3,5 méter között mozgott, szemben a 2017-es 4,2 méterrel. A tó bár jelentősen összezsugorodott, nem száradt ki teljesen.

A jövő vízállása és a klímaváltozás

Az ősi száraz időszakok nem vetíthetők közvetlenül a jelenre, viszont hidrológusok 24 klímamodell alapján készült vizsgálatai szerint külső vízpótlás hiányában egyre gyakoribbá válhatnak a rendkívül alacsony vízállások. A legrosszabb forgatókönyv szerint a vízszint csökkenése 2050 után gyorsulhat.

Jelentősége a természetes viszonyok és döntéshozatal szempontjából

A múlt szélsőségeinek ismerete segít megérteni a természetes vízszintváltozások határait és azokat a hidrológiai küszöböket, amelyeknél megváltozik a tó ökológiai és kémiai működése. Ez nélkülözhetetlen az ésszerű vízpótlási stratégiák és a parti infrastruktúra tervezéséhez, nemcsak a következő száraz nyár, hanem évtizedek távlatában is.

A Balaton és környezete egyaránt szembesül a vízhiány és a klímaváltozás okozta kihívásokkal, amelyek megértése és kezelése kulcsfontosságú a régió jövője szempontjából.

---

Forrás: Karpat.in.ua