Eltűnőben a szomszédsági összetartás a városi mindennapokban

Kultúra··Forrás:Kárpátalja.ma


Megosztás:FacebookTelegram
Eltűnőben a szomszédsági összetartás a városi mindennapokban

Írta: Szerkesztőség

Egykor természetes volt a szomszédsági segítség

Egy váratlan találkozás egy régi ismerőssel ráébresztett arra, milyen mély, még tartós emberi kapcsolatok születhetnek az idő múlásával is. A főiskolai évek alatt kialakult barátság még hosszú évek múltán is megőrizte erejét, és jó érzés volt újra leülni beszélgetni.

A városi szomszédság közömbössége

Ezzel szemben a városi közegben a szomszéd személye sokszor ismeretlen marad, még a vezetéknevet sem tudjuk. Nem tudjuk, kihez fordulhatnánk egy kis segítségért, ha például a gyerek játékát átviszi a kerítésen vagy hiányzik egy kanál só a főzéshez.

Egymás mellett élünk, egymással legfeljebb köszönünk, biccentünk, de a valódi kapcsolat szinte hiányzik.

Hiányzik a természetes közelség

Régen, falun ez természetes volt: nem kellett időpontot egyeztetni vagy külön megszervezni a találkozókat, egyszerűen átmentünk a szomszédba beszélgetni vagy segíteni egymásnak. A kölcsönös bizalom alapja nélkülözhetetlen volt, ha kifogyott a liszt vagy a paprika, és természetesen vissza is adtuk, amikor tudtuk.

A modern technika nem pótolja az emberi kapcsolatokat

Manapság technikai megoldásokkal próbáljuk helyettesíteni a szomszéd segítségét: automaták, időzítők, kamerák gondoskodnak a háziállat táplálásáról vagy a növények locsolásáról. Ezek kényelmesek, de nem adnak társaságot.

Nem pótolják, hogy valaki átjöjjön egy kávéra, vagy váratlanul bekopogtasson csak úgy, hogy elbeszélgessünk.

Kapcsolattartás könnyedén, személytelenséggel

A közösségi média és az üzenetküldő alkalmazások úgy tűnhet, hogy közelebb hoznak minket egymáshoz, de a valós, személyes találkozások ritkábbak lettek. Az igazi probléma nem is az technológia, hanem az, hogy miközben a kényelmet keressük, a személyes emberi kapcsolatok fokozatosan elsorvadnak.

Összegzés

Szükségünk lenne arra, hogy újra megtartsuk a természetes közelséget, a kölcsönös bizalmat és a személyes kapcsolatokat, mert nem csak a liszt hiányzik majd, hanem az ember, akitől kölcsönkérhetnénk.

Nem csak termékeket, hanem élő kapcsolódást kellene "házhoz rendelni".


Forrás: Kárpátalja.ma

További cikkek a rovatból

Összes cikk: Kultúra