Gisèle Pelicot könyve: Szégyen nélkül a gyógyulás felé
Kultúra··Forrás:Kárpátalja.ma
Írta: Szerkesztőség
Egy rendkívüli élettörténet
Gisèle Pelicot „A Himnusz az élethez – Nem az én szégyenem” című önéletrajzi könyvében a legmélyebb fájdalmakról mesél, miközben szokatlan derűvel és nyugalommal tárja fel a valóságot. Nem a harag vagy sajnálat hangján szól, hanem az igazságot bemutatva, az áldozatok méltatlan helyzetét feltárva.
A rémisztő részletek
Dominique Pelicot hosszú éveken át titokban bántalmazta feleségét, aki erős altatókkal kábítva és idegen férfiak által erőszakoltatta meg tudta nélkül. A férfi tettét végül leleplezték, amikor engedély nélkül nők szoknyája alá fotózott 2020-ban. A vizsgálat során kiderült, hogy Gisèlét legalább 72 férfi erőszakolta meg, és több mint ötven elkövetőt azonosítottak.
Az áldozat titkos küzdelme
A környezet és az érintettek megdöbbentek: hogy nem vette észre a jeleket? Gisèle éveken át orvostól orvosig járt, agydaganattól tartott, miközben nem tudta, hogy a valós okot inkább otthonában kell keresnie. Egy lélekben és testben egyaránt sérült asszony történetét ismerhetjük meg.
A nehéz kérdések
A könyv mélyrehatóan foglalkozik a megtört életek, generációs sérülések témájával. Vajon megbocsátható-e a bűn, ha a bűnös maga is áldozat volt? Hogyan lehet megbirkózni azzal, ha a szexuális ragadozó egyben családtag is? Pelicot grafikusan, mégis empátiával keresi a válaszokat ezekre a súlyos kérdésekre.
A szeretet és a gyógyulás
Az író zárszavában kiemeli, hogy a szeretet egy mély sebből fakad, amely újra sebezhetővé tesz. Ám ezt a törékenységet vállalnia kell ahhoz, hogy legyőzze az ürességet. Gisèle nem csak a fájdalmat, hanem a szégyenet is legyőzte: megmutatta, hogy az áldozatok helyett az elkövetők viseljék a szégyent.
Megjelenés és fordítás
A memoár 2026-ban jelent meg az Open Books kiadónál, Mihancsik Zsófia gondos fordításában, emléket állítva a bántalmazott nőknek és a gyógyulás lehetőségének.
Forrás: Kárpátalja.ma